2. rész

Délután bementem a kórházba apa cuccaiért, és aláírtam néhány lapot, majd hazamentem, és felkerestem Veronicát. El kell adnom az apuval való közös lakásomat/lakásunkat, és hozzá fogok költözni. Ma este értem jött Veronica, és átvittem a szükséges cuccaimat. 

- Istenkém, ezer éve nem láttalak! - ugrott a nyakamba az elvileg felnőtt keresztanyám.

- Én sem. Ne haragudj. Nekem ezt még fel kell dolgoznom. Egy pár napig még biztosan nem lesz kicsattanó kedvem. - mondtam, majd átöleltem.

- Ezt én teljesen megértem. Senki sem gondolt volna arra, hogy most jött el az idő. - sóhajtott.

Hosszú percekig néztük egymást. egyikőnk sem szólalt meg, a szemeinkkel beszéltünk. Hogy mennyi évet kell bepótolni, és mi lesz mostantól, apa halála után.

- Figyelj... Te olvastad apa végrendeletét? - kérdeztem.

- Nem még. Azt sem tudom, hogy hol van. 

- Tessék. - mondtam, majd kihúztam a bőröndömből a lelaminált lapot. 

Veronica figyelmesen olvasta el, majd újra és újra átpásztázta a sorokat. 

- Te tudsz énekelni?! - kérdezte.

- Hát... Öm. Énekelgetek... - mondtam. Kínos volt a téma. Soha senki nem tudott erről, és nem is szerettem róla beszélni. Nagyon szégyenlős vagyok ezen a téren, ezért még csak apa előtt énekeltem.

- Énekelsz nekem is? - kérdezte kiskutyaszemekkel. 

- Nem is tudom... Talán máskor, jó? 

- Ó kérlek... Ami a szívedből jön! - kérlelt.

- Jó, rendben... - mondtam. - Mit szeretnél hallani? 

- Ed Sheerantől a Give me love? - kérdezte.

- Oké... - mondtam, majd kivettem a laptopomat a táskámból, és youtube-on beraktam a zenéjét.

Give me love like her,
'Cause lately I've been waking up alone.
Paint splatted tear drops on my shirt,
Told you I'd let them go.
And that I'll find my corner,
Maybe tonight I'll call ya,
After my blood turns into alcohol,
No I just wanna hold ya,

Give a little time to me, or burn this out,
We'll play hide and seek, to turn this around,
All I want is the taste that your lips allow,

My my, my my-y oh give me love,
My my, my my-y oh give me love,
My my, my my-y oh give me love,
My my, my my-y oh give me love,
My my, my my-y oh give me love

Give me love like never before,
'Cause lately I've been craving more.
And it's been a while but i still feel the same,
Maybe I should let you go
You know I'll find my corner,
And that tonight I'll call ya,
After my blood, is drowning in alcohol,
No I just wanna hold ya,

Give a little time to me, or burn this out,
We'll play hide and seek, to turn this around,
All I want is the taste that your lips allow,
My my, my my-y, oh give me love
Give a little time to me, or burn this out
We'll play hide and seek, to turn this around
All I want is the taste that your lips allow

my my, my my-y, oh give me love
my my, my my-y oh give me love,
my my, my my-y oh give me love,

M-my my, m-my my, m-my my, give me love, lover
M-my my, m-my my, m-my my, give me love, lover
M-my my, m-my my, m-my my, give me love, lover
M-my my, m-my my, m-my my, give me love, lover

M-my my, m-my my, m-my my, give me love, lover
M-my my, m-my my, m-my my, give me love, lover
M-my my, m-my my, m-my my, give me love, lover (Ah! )
M-my my, m-my my, m-my my, give me love, lover (Love me, , love me)

M-my my, m-my my, m-my my, give me love, lover (Give me love)
M-my my, m-my my, m-my my, give me love, lover (Give me love)
M-my my, m-my my, m-my my, give me love, lover (Give me love, love me)
M-my my, m-my my, m-my my, give me love, lover (Give me love)

my my, my my, oh give me love
my my, my my oh give me love,
my my, my my oh give me love,
my my, my my oh give me love.

- Hát ez... Nem találok szavakat, Stella gyönyörűen énekelsz! - áradozott.

- K-köszönöm szépen. Azért ennyire nem.

- Dehogy is nem! "Meg kell mutatnod a hangodat a világnak!"

Nem értettem. Apa mindig is védett a világtól, a hírességtől, a fotósoktól. Ezek szerint mindig is meg akarta mutatni a világnak a hangomat is. De nem akarta, hogy olyan világban éljek, mint ő. Hogy egy perc nyugtom sem legyen. De most még is ez áll a végrendeletében. És ha ő ezt szerette volna, akkor bizony én teljesíteni fogom a kívánságát. A One Directionnel pedig fogalmam sincsen, mit kezdjek...

- És mi lesz azzal a bandával? - kérdeztem.

- Hogyan tudnád őket elérni? Apád telefonjában biztosan benne van a számuk, nem?

- De, lehet. Megnézem. - mondtam, majd a kis dobozból kivettem a telefonját. 

A One Direction mappában ismerős nevek csengtek fel: Harry Styles, Liam Payne, Niall Horan, Zayn Malik, Louis Tomlinson. Melyiket hívjam fel? 

Bizonytalanul a Liam Payne feliratra kattintottam, majd tárcsáztam.

L: Halló? 

S: Szia. Én vagyok Stella. Paul lánya...

L: Szia! Nagyon sajnálom ami történt. Hatalmas veszteség...

S: Igen, köszönöm. Figyelj, apa végrendeletében az áll, hogy én legyek a menedzseretek, ha ő már nem lesz... Az a kérdésem, hogy hajlandóak vagytok ezt elfogadni, és teljesíteni a kívánságát? Én teljes mértékben megértem, ha nem de...

L: Persze, ez természetes! Úgy tudom neked is van némi tapasztalatod, és biztos vagyok benne, hogy jól megleszünk.

S: Meglátjuk... Akkor meg tudjuk oldani, hogy valamikor találkozunk?

L: Persze. Mikor lesz a temetés? - kérdezte.

Nem kérdezett semmi rosszat. Csak érdeklődött. Még is hatalmas fájdalom volt ezt hallani. Hogy mikor lesz a temetése az apámnak. Ez egy olyan érzés, amit nem lehet szavakkal kifejezni. Volt egy életed, és egyszercsak minden megváltozott, mert egy fele az életednek megszűnt, és többé már nem fog létezni. Mintha teljesen egyedül maradtam volna. Az egyetlen megmaradt támaszom mára nem létezik, és egyedül kell megbírkóznom ezzel a mindennapokban. Nem lesz könnyű. Sőt, utállni fogom, de ez az élet rendje és meg kell tanulnom ezzel együtt élni, és pozítívan kell gondolkodnom. Ezek nélkül elvesznék a világban.

S: Még nem tudom. Majd értesítelek titeket, ha meglesz az időpont.

***

- Nyugodjon békében, ámen! 

Egy hónap telt el apa halála óta. Sikerült feldolgoznom ezt a tényt. Bár amikor az apukám neve bele volt vésve egy sírkőbe, kimondhatatlan érzés volt. Veronicával sétáltam a temetőben. Körülöttünk rengeteg fekete ruhás ember. Apa sírja körül rengeteg virág, és mécses. Rengetegen szerették. 

- Gyere, most már menjünk. Látom, hogy dideregsz. Nagyon hideg van. - mondta. Egy percig még álltam ott, majd amikor az első hópihe elérte a sírkövet, még egy utolsó pillantást vetettem rá, majd végleg otthagytam. Már nincsen bennem szomorúság, elfogadtam a tényt. Ennek így kellett történnie.

A One Directionnek azóta nem voltak koncertjei, ma fogunk találkozni először, Veronicánál. 

Éppen ezért ki is takarítottam, és rendbe vágtam a lakást. Veronica elment az anyukájához egy hétre, így üres volt a ház. Gondoltam, énekelek egy kicsit. A választásom először egy Miley Cyrus dalra esett, ( Hallgasd meg! ) majd Bruno Marstól a Grenade következett ( Hallgasd meg! ). 

Amikor láttam, hogy az idő elszaladt, gyorsan felöltöztem ebbe, és kipakoltam egy kis rágcsát, majd kopogásra lettem figyelmes. (...)

Sziasztok! Ha tetszett a rész, akkor nagyon örülnék, ha pontoznátok, vagy kommenteljetek, írjatok kritikát! Tudni szeretném, ha van valami olyan dolog, amit javítanom kéne, hiszen nektek írom a történetet! Millió puszi, Bogi xx ♥

1. rész

*Stella szemszöge*

A testőrök kiérkeztek a helyszínre. Úgy látszik ma sem szabadulunk meg tőlük. 

A John névjegytáblával ellátott férfi szorosan fogott magához, ügyelve arra, hogy senki se tudjon megörökíteni. 

Apám szitkozó hangját a nagy zsivaj ellenére hallottam. Nem láttam az arcát, de el tudtam képzelni, hogyan is festhet most. Gondterhelt, aggodalmas. Mindig ez van. Ahogy kilépünk a házból, rögtön megbánjuk. Ezek mindenhol ott vannak.
Hallani lehetett a rengeteg gép kattanását, nem is beszélve a vakító vakuzásról, ami egyre tompább, és tompább lett. Végül szinte minden elcsendesült.
Nem értettem a helyzetet. Egy apró pillantást mertem kitekinteni a testőröm mögül, amikor megláttam, hogy az emberek kört formálva állnak valaki fölött.
Kihúztam a kezemet John védelmező kezei közül, és a tömeg felé indultam.
Apám a földön feküdt, valaki által stabil oldalfekvésbe helyezve.
- Van pulzusa, a mentők pedig hamarosan kiérkeznek. - közölte velem egy ismeretlen nő.
- Apa! - ordítottam, és próbáltam közelebb vergődni apához a nagy tömegben.
A másik testőröm erősen ragadta meg a karomat, és nem engedett a közelébe. Könnyes szemekkel, sokkos állapotban vertem a biztonsági őr hátát, hogy engedjen el. Ennek eredményeként beültetett a kocsijába.
Kétségbeesetten hallhattam és néztem végig, ahogyan kiérkeznek a mentők, és a hordágyra teszik, majd elszállítják. John próbált nyugtatgatni, de cseppet sem nagy sikerrel.
- Azonnal vigyen el abba a kórházba, ahová apát vitték! - mondtam idegesen.

***
- Tehát.. Apa stroke-ot kapott? - kérdeztem vissza az orvostól szaggatott hangnemben.
- Akkor vázolom a helyzetet, hogy mindenki számára érthető legyen. Pault valamilyen fokozott idegesség, adrenalin vagy pánik érte el. Ezek olyan magas fokozatúak voltak, hogy beállt a stroke, aminek súlyos következményei lehetnek. Beszédképtelenség, lebénulás, vagy emlékezetkiesés.
Az arcomra száradt könnyeket újak váltották fel, beborították az arcomat.
A második nyugtatómat vettem be, miközben apa betegágya mellett ültem a kórházban.
- Mennyi esélye van a felépülésre és maradandó normális életre? - kérdezte John miközben szorosan fogta a kezemet.
- Sajnos rossz hírt kell közöljek. Az érkatasztrófa a központi idegrendszer túl nagy területét károsította amiből komatózus állapot alakulhat ki, vagy a beteg halálához is vezethet. - sóhajtott Dr. Hill.
Csendben ültem a széken, és próbáltam feldolgozni az elhangzottakat. Nem akarom elveszíteni az utolsó családtagomat is. 

- Csak apa maradt meg nekem, mi lesz ha őt is elveszítem? - ordítottam hisztérikusan, amiért az egyik nővérke kivezetett a kórteremből, és megmondta, hogy menjek haza. Visszamentem a kabátomért, és megsimítottam apa karját. Azt akartam, hogy erősnek lásson.
- Minden rendben lesz. - mondtam.
- Ferethleh. - mondta beszédhibásan, majd elhagytam a kórtermet.

***
Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. A kórházból hívtak.
- Haló? - szóltam bele.
- Stella Higgins?
- Igen, hogy van apa?
- Róla lenne szó. Tegnap éjjel elhunyt. Kiderült, hogy a szíve is nagyon gyengén működött, és a másnapot már nem vészelte át. Nagyon sajnálom. Kérem délután jöjjön be a zárójelentésért, és néhány dolgáért. Őszinte részt vétem. - letette.

Nem tudtam elhinni. Soha többé nem foghatom meg a kezét, nem ölelhetem meg, nem mondhatom meg neki, hogy szeretem. Ezek már csak emlékek maradnak? Kit kell ilyenkor felhívnom? Mit tegyek?

***
Részlet Paul Higgins végrendeletéből
,,Drága egyetlen kislányom! Ha ezt a levelet olvasod, akkor már nem vagyok köztetek.
Kérlek ne sírj! Légy erős! Veronica fog téged befogadni, nála el tudsz lakni, ne aggódj, anyagilag biztosítottam, hogy egy percet se zavarj nála.
Összesen két kívánságom lenne. Az első: Mutasd meg a világnak a gyönyörű hangodat!
A másik: Ha még létezik a One Direction, akkor vedd át a menedzseri helyemet. Tudom, hogy elég érett vagy hozzá!"

Szereplők

Stella Higgins: 17 éves vagyok. Anyám meghalt a születésemkor, így apával élek. Tudok énekelni, de apán kívül még senki sem hallotta a hangomat úgy igazán. Nagyon előítéletes vagyok, ezért elég sokáig tart, míg valakit közel engedek a szívemhez. Nincsenek nagyon barátaim, mert a mostani sulimban inkább egyedül vagyok, mint azokkal az elkényeztetett libákkal.

Paul Higgins: A One Direction menedzsere. Mindig is meg akart óvni a rengeteg rajongótól, és a médiától, ezért én nem vagyok ismert. Még a fiúkat sem ismerem annyira, szinte csak látásból. Apának anya óta nincsen senkije.

One Direction:

Prológus

Fényképezőgépek villanása világította be a kis sikátort. Paul Higgins mindent megtett azért, hogy megvédje lányát a firkászok erőszakosságától. Saját testével takarta el a kamerák támadásától, miközben fogcsikorgatva várta, hogy a testőrök megérkezzenek.

Ő csak nyugodtan szeretett volna eltölteni egy délutánt a 'kis'lányával, de ezek a semmit sem tisztelő mocsadékok megtalálták őket. Pedig a legnagyobb titokban hagyták el a házat, és nem túl ismert helyre mentek szórakozni. 

Azt még elviselte, ha egyedül volt, és úgy koslattak utána, de nem tűrte el, hogy Stella társaságában ilyet műveljenek. Tisztában volt azzal, hogy ez a munkájuk, viszont civilizáltabb módon is meg lehet oldani. Paul szívesen egyeztet előre interjúkat, és profi módjára válaszol a kérdésekre. De nem akarja, hogy a lánya is belekeveredjen ebbe az őrült világba. Igaz, nem védheti meg örökké, bár ennek ellenére már gondolkozott azon, hogy huszonnégy órás felügyeletet kapjon a lány.

Még soha nem akadt ki ennyire, és jól tudta, hogy ebből nagy botrány lesz, de nem érdekelte. egyedül csak az számított, hogy megvédje a lánya magánéletét.