3. rész

- Sziasztok Stella vagyok, helló! - köszöntöttem, majd mindenkivel kezet fogtam, Niall meg is ölelt (?). - Nos, hát. A zenéteket ismerem, de titeket viszont nem annyira. Meséljetek magatokról egy kicsit! - mondtam, majd a nappaliba, a kanapé felé invitáltam őket.

- Csak írd be a Googleba, hogy Harry Styles, és válogatni is tudsz. Bármit megtudhatsz rólam, akár azt is, hogy hány centi. - kacsintott rám, majd felvont szemöldökkel néztem rá.

- Ömmmmm. Én Liam vagyok. Szeretek táncolni, és kanálfóbiám van. Elég érzelmes típus vagyok és remélem jól kijövünk majd. - próbálta menteni a helyzetet Liam. Harry beszólását igen csak erősnek éreztem.

- Én Louis vagyok. Szeretem a répát, és van egy kitömött galambom, Kevin. - mondta Louis.

- Én Zayn vagyok. - nyújtotta a kezét Zayn.

- Nekem aaa nevem Horan. Niall Horan. - bólintott hunyorított szemekkel, teljesen elképzelte magát James Bond helyében. Aranyos volt.

- De mesélj magadról valamit te is! - mondta Zayn.

- Stella vagyok. Szeretek futni, és énekelni. Szeretem a divatot, bár ez most nem látszik meg rajtam. - mosolyogtam el magam a macinaci stílusomon. - Mit énekelsz? - kérdezte Harry.

- Dalokat. - villantottam rá egy 1000 wattos mosolyt, és azt hiszem egyenlítettem az előbbi beszólását. Válaszként csak megforgatta szemeit, és témát váltottunk.

- Úgy gondoltam, hogy összehívhatnánk egy sajtótájékoztatót, mert egy bő hónapja nem hallottak rólunk semmit. - mondta Zayn.

- Igen, erre én is gondoltam. Mondjuk lehetne a helyi színpadnál. - Igazad van, jó ötlet! - mosolygott Liam, majd a kezemre tette az övét, vállveregetés helyett. A szívem a nyakamba ugrott, hirtelen bizsergés és furcsa érzés öntött el. Azt hiszem Liam észrevette, hogy mit váltott ki belőlem, ezért elkapta a kezét az enyémről, és zavartan bocsánatot kért, én pedig zavaromban elkezdtem csavargatni a hajamat. (Mindig ezt csinálom amikor zavarban vagyok vagy kínos a helyzet)

- Khmm. Akkor elkezdjek szervezkedni? Valaki pedig kiírhatná facebookra és twitterre. Erre a mondatomra a fiúk mozgolódni kezdtek, kínos csend következett.

- Mivan? - csúszott ki a számon. 1 perces néma csend után Niall szólalt fel.

- Hát igazából jobb, ha nem írjuk ki sehova, így is rengeteg rajongó lesz ott. - mondta.

- Aha... - mondtam fintorogva. Csak én veszem ennyire nehezen az egoista hozzászólásokat? Végül magukra hagytam őket, és szervezkedni kezdtem. Bementem az ideiglenes szobámba és elővettem a laptopomat. Apa mappái között megtaláltam a rendezvényszervező telefonszámát, és lebeszéltem vele a dolgokat. 2 nap múlva - szombaton lesz a nagy nap. Már majdnem befejeztem a munkát, amikor csörömpölésre lettem figyelmes. A hang lentről jött, így arra vettem az irányt. A konyhában Louis és Harry a földön térdeltek.

- Ti meg mi az istent csináltok?! - kérdeztem, amikor észrevettem az üvegszilánkokat a földön.

- Pont azt! - mosolygott Harry perverzen.

- Ez csak egy rossz á-álom. Háromra menj szépen vissza a szobádba, és aludj vissza! - hunyorított Louis, és hadonászott a kezeivel, teljesen beleélte magát.

- Louis. Azonnal fejezd be.

- Kezeket fel hölgyem! Csak semmi pánik! Szép. Lassan. Hagyja. El. A helyszínt. - fenyített meg Hazza egy répával (?).

- Na jó, menjetek el innen majd én feltakarítom... - mondtam most már kissé idegesen, amikor Zayn megszólalt.

- A kis rendmániás.

- Addig örülj amíg csak rendmániás vagyok. - néztem rá gyilok vörös fejjel, amire Zayn meghátrált, és elhagyta a helyiséget, ahova egyébként fogalmam sincs, mikor jött be. Szép lassan összetakarítottam, és elmostam a tányérokat, majd a nappaliba összehívtam a társaságot, és vázoltam a helyzetet.

- Szóval. Mindent elintéztem, szombaton van jelenésünk. Ennyit akartam. Most kaptok egy kis szabad foglalkozást aztán csinálok valami ebédet.

- Valaki kaját említett? - szólalt meg a szöszke.

- Nem. Azt mondtam ebéd. E-béd. - mondtam.

- Kaja. - vitatkozott, és egészen beállt a szája durciba.

- E-b-é-d. - betűztem.

Niall karba tett kézzel, és halál durciban hagyta el a nappalit. Liam maradt bent egyedül. A szívem megint hevesen kezdett el verni, fogalmam sincs, hogy miért. Soha nem éreztem még ilyet.

- Segítsek az ebédben? - kérdezte, és rám mosolygott. - eddig is ilyen helyes volt?

- Ömm igen. Igen. Köszönöm. - mondtam megszeppenve. Csendben vagdostuk a zöldségeket, amikor megtörte a csendet.

- Nagyon sajnálom.

- M-mit?

- Pault. Ő egy nagyon jó ember. Volt.

- Annyira fáj ezt hallani.

- Hogy ő már nincs többé? - kérdezte. Felszisszentem. Elvágtam az ujjamat.

- Bocsánat. - mondta.

- Á, semmi baj, alapból ilyen béna szerencsétlen vagyok.

- Dehogy vagy az.

- simította meg a karomat. Miközben leragasztottam a sebet, egy könnycsepp csordult le az arcomon, majd egyre több követte azt.

- Akarsz róla beszélni? - kérdezte tapintatosan.

- 7 éves voltam. *Visszatekintés*

- Aztán anyával elmentünk az állatkertbe. Über jó volt. - mesélte Emily a napközis tanárnak. 

- Stella, te voltál már az anyukáddal az itteni állatkertben? - kérdezte Emily gúnyosan. 

- M-mmég nem. - mondtam szomorúan. 

- Még nem is láttam őt. Lehet hogy neked nincs is anyukád. 

- Árva gyerek nem is gyerek, árva gyerek nem is gyerek! - így csúfoltak. Aztán aznap este megkérdeztem apát, hogy nekem miért nincsen anyukám. Apa felsóhajtott. Tudta, hogy egy nap majd többet akarok tudni anyáról. 

- Dehogy nincsen anyukád. - mondta. 

- De akkor hol van? - kérdeztem. 

- Mindig itt van velünk, csak ő fentről néz minket. Tudod amikor téged hozott a gólya, feláldozta magát. Felment a mennybe, hogy te a Földön maradhass velem. Kisgyerekként rábólintottam, és elfogadtam a tényt. 5 perc múlva már boldogan játszottam valamelyik játékommal. Akkor még nem tudtam felfogni, hogy ez mit is jelent pontosan. - meséltem. 

Liam csendben hallgatott, és elgondolkodott azokon a dolgokon, amiket mondtam.

- Hogy bírtad? - kérdezte.

- Nehezen. Látni ahogy felnősz, a barátnőidnek az anyukája mutatja meg az első női dolgokat. Együtt mennek shoppingolni, és tanácsokat adnak egymásnak. Én ezt mind egyedül csináltam. Persze, ott volt apa. De más egy nővel és egy férfival beszélni dolgokról...

Liam csendben állt mellettem. Láttam, hogy neki is könnybe volt a szeme, de nem adott utat azoknak. Erősnek akart látszódni előttem.

- Minden rendben lesz. - mondta, majd közeledett felém, és megölelt. Mindenki ezzel jött. Hogy egyszer majd minden rendben lesz. De tőle hallva ezt végre el is hittem...