4. rész

Liam csendben állt mellettem. Láttam, hogy neki is könnybe volt a szeme, de nem adott utat azoknak. Erősnek akart látszódni előttem.

- Minden rendben lesz. - mondta, majd közeledett felém, és megölelt. Mindenki ezzel jött. Hogy egyszer majd minden rendben lesz. De tőle hallva ezt végre el is hittem...

- Lehet, hogy azt hiszed, hogy a fiúkat ez nem érdekli, csak ezekkel a hülyeségekkel próbálják feldobni a hangulatodat. Több-kevesebb sikerrel...

- Aranyosak. Tudom, hogy a kedvemért csinálják. - mosolyogtam. -  de veled viszont meg tudom ezeket beszélni. - mondtam. - Folytatjuk az ebédet?

- Ömm, igen, persze.

***

- EZ MEG MI?! - akadt ki Niall.

- Na, ez a kaja. - kacsintottam.

- De nem... Úgy értem ez. - piszkált meg egy cukkini kockát a tányérján.

- Zöldségnek hívják. Mint a paradicsomot, a paprikát, és a többit a tányérodon. - magyaráztam. Csirkemellet csináltunk párolt zöldségekkel.

- És ezt ki eszi meg? - kérdezte felvont szemöldökkel.

- Úgy látom, rajtad kívül mindenki. - mosolyogtam. - Tudod, ez egészséges, nem úgy mint a Nando's.

- Hé-hé. Ne beszélj így róla. Ő megért engem. - tartotta fel a kezét erélyesen.

- Akkor edd ki belőle a husit. - sóhajtottam, mintha egy 7 éves kisgyerek anyja szájából hangzott volna.

Niall nagy zsörtölődésnek hallatszó nyögések közepette kiette a husit, majd türelmesen megvárta, amíg a többiek is elfogyasztják az ételt.

- Most pedig. Khmm. Szombaton találkozunk.- tettem egy erős burkolt célzást arra, hogy most már elmehetnének.

- Ó, ne már. Azt hittem, hogy itt alszunk, és pizsibuli lesz meg kaja pija' meg minden... - vágott szomorú arcot Harry.

- Hát, itt pedig nem lesz semmilyen pizsibuli, amíg én itt vagyok. - kacsintottam.

- Hát... Akkor szia. - mondta Liam, majd megölelt. Az ölelésünk egy kicsit hosszabbra sikerült, így a többiek rögtön 'húúú'-zni kezdtek.

A többiektől is elköszöntem, majd amikor elmentek, lecsúsztam a bejárati ajtó előtt, és a térdemre hajtottam a fejemet. Így lehettem hosszú percekig, majd kimentem a konyhába elmosogatni.

Amikor már nem volt semmi tennivalóm, bementem a 'szobámba', és tanulni kezdtem. Amióta apa meghalt, nem voltam suliban, de hétfőn már mennem kell, ezért nem árt, ha felkészülök. Fogalmam sincsen, hogy hogyan lesz ez az egész. Érettségi, meg sport, és mind ezt apa nélkül. Aki mindig támogatott a tanulásban, és a sportban egyaránt.

Ilyen gondolatokkal nyitottam ki az irodalom könyvemet, és elkezdtem kiemelni a lényeget a soron következő anyagból. Világ életemben jó tanuló voltam, de most valahogyan nem ment ez a dolog. Nem voltam képes felfogni a betűket, a szavakat, és azt vettem észre, hogy könnybe lábad a szemem, majd minden elhomályosodik a könnycseppektől. Becsuktam a könyvet, és megtöröltem a szemeimet.

- Majd máskor - gondoltam.

Egészen estig azon gondolkodtam, hogy hogyan tovább. De semmi ötletem nem volt. Teljesen magamra maradtam. Ez a legjobb kifejezés.

Közben kaptam egy SMS-t Liamtől.

Mit csinálsz? 

Ülök a szobámban, és azon gondolkodom, hogy lehetek ilyen egyedül ebben a nagy világban... - írtam.

Akarsz róla beszélni? - jött a válasz.

Hol vagytok? - kérdeztem.   

Cheney Hotel. Miért? - írta.

Hát... Tudod, nagyon egyedül vagyok és arra gondoltam, hogyha nincsen más dolgotok akkor... 

Érted megyek! - írta, majd abbahagytuk a beszélgetést. Én ezt úgy vettem, hogy akkor átmehetek hozzájuk, úgyhogy átöltöztem ebbe, és kivasaltam a hajamat, majd készen is lettem.

Kicsivel később kopogást hallottam, majd benyitott Liam.

- Kicsit hideg van? - kérdeztem, amikor Liam piros orral, dideregve lépett be, pedig tudtam, hogy kocsival jött.

- Enyhén szólva. - mosolygott.

- Tényleg nem baj, ha átmegyek hozzátok? - kérdeztem.

- Nem, dehogy is. Legalább feldobod az unalmas szállodai napokat.

- Hát, akkor jó. Kérsz egy forrócsokit?

- Az most jól esne. - csillant meg a szeme.

Kerestem a szekrényben csokit, találtam is 3 tábla sima Milkát, így ezt egy kis tejszínben megfőztem, és kiöntöttem két pohárba. Közben sokat beszélgettünk Liammel, majd miután megittuk, indulni készültünk.

- Szép vagy. Egyébként. - dicsért meg.

- Köszönöm szépen. - mosolyogtam.

Szép lassan elkocsikáztunk a hotelhoz, és mielőtt kiszálltunk a kocsiból, Liam felvett egy napszemcsit, és egy sötét pulóvert. A pultosnál elkértük a szobakulcsot, és elindultunk felfelé. Amikor a szobába beléptem, undorító pasiszag csapta meg az orromat.

-Harry szemszöge-

Éppen nagyban fociztunk Louissal, vagy is hát egy gumicukros zacsit rugdostunk, amikor Stelláék megérkeztek.

- Pfuj. - szólalt meg Stella és az ablakhoz sietett, majd kinyitotta azt.

- Neked is szia, Stella. - mondta Louis.

- Ez belőletek van? Rohadtok? Vagy mi a szar?! - oktatott ki minket. - Ismeritek azt a szót, hogy fürdés? - folytatta.

- Persze! - mondta Niall, majd elővette a dezodorját, és végigfújta azt a testén. - Kész is! Tiszta vagyok! - jelentette ki büszkén, majd egy önelégült vigyor kíséretében letette a flakont, és mint aki jól végezte dolgát, leült az egyik fotelbe.

- Jesszusom... Sok dolgom lesz nekem még veletek... - sóhajtott fel, majd kiment az erkélyre.

- Haver, örülj, hogy ennyivel megúsztad! - mondta Zayn Niallnek.

-Stella szemszöge-

Kimentem az erkélyre, hogy szívjak egy kis friss levegőt, és teljesen elképedtem a látványon. A szemeim előtt Washington gyönyörű városa mutatta meg magát, a fényeiben. A szemeim akaratlanul is könnybe lábadtak. Nagyon hiányzik. De most apa helyett itt van ez az 5 srác, akik folyamatosan próbálnak engem jobb kedvre deríteni. És ez nagyon jól esik.

A gondolkodásomat az zavarta meg, hogy valaki megsimította a karomat, amire libabőrös lettem. Liam volt az.

- Megölelhetlek? - kérdezte.

Egy pillanatra furcsán néztem rá, majd bólintottam.

- Persze. - majd megöleltem.